Marcipános keksz betűnyomdával

Avagy elvan a gyerek, ha játszik :-)

A Tchibo-tól rendeltem a betűsablont (és ettől már senki nem esik hanyatt a hahotázástól), és másfél órán át görnyedtem felette és farigcsáltam a kis betűket, hogy ne legyen "sorjás" a széle, és szépen egymás mellé lehessen pattintani őket, hogy egyenlő mélységben lehessen a tésztát nyomdázni. Utána meg azon gondolkodtunk, mi legyen a szöveg, amivel kipróbáljuk.

Végül vihogva egy idézetet választottunk, nálunk kultfilmmé vált ez az alkotás, kívülről tudjuk, és tavaly a Fekete-tengerben úszva citáltuk is fuldokló röhögés közepette, azt gondolván, úgysem érti senki, mit mondunk - hát természetesen egy magyar hapsi úszott nem túl messze tőlünk, és elkerekedett szemekkel hallgatta, mit szövegelünk :-DD

A keksz a betűnyomdához mellékelt kis kártyán volt, marcipános, hááááát intenzívebb marcipánízt vártam tőle, viszont csodálatosan omlós volt, egy misét azért megér :-)

S tudjátok-e, melyik (magyar) filmből származik az idézet?

Marcipános keksz betűnyomdával

Hozzávalók:

• 15 dkg vaj/kókuszzsír/margarin
• 5 dkg (por)cukor
• 1 tk. vaníliakivonat/1 cs. vaníliás cukor
• 25 dkg liszt
• 1 tojás sárgája
• 10 dkg natúr marcipán
• csipet só

A vajat keverjük habosra robotgéppel, majd adjuk hozzá a cukrot, a vaníliát, csipet sót, a tojás sárgáját, a reszelt marcipánt, keverjük el alaposan.

Adjuk hozzá apránként a lisztet, majd gyúrjuk sima tésztává. Először olyan, mintha nem akarna összeállni, de egyszer csak gondol egyet, és egyik pillanatról a másikra tökéletesen összeáll!

Csomagoljuk folpackba, és tegyük hűtőbe min. 30 percre.

Hűtőből kivéve hagyjuk kissé felengedni, mert hidegen morzsálódik, töredezik, és lisztezett munkalapon nyújtsuk ki 3-4 mm vastagságúra.

A betűsablonból rakosgassunk ki tükörírással nekünk tetsző szót, szavakat, a tésztát vágjuk vagy szúrjuk szintén tetszőleges formákra (én most sima pizzavágóval bénáztam), és nyomdázzuk ki a szavakkal. Érdemes a nyomdát lisztbe mártani, hogy ne ragadjon bele a tészta!

180 fokos sütőben, sütőpapírral bélelt tepsiben süssük a kekszeket addig, míg az alja és picit a széle aranybarnára nem pirul, ne tovább. Ilyenkor még elképesztően törékeny, vagy hagyjuk a sütőpapíron kihűlni, vagy óvatosan nyúljunk alá pl. a palacsintaforgató lapáttal, és sorakoztassuk őket egy tálcára egymás mellé.

Fémdobozban tároljuk.