Pozsonyi tekercs, alias beigli

Ilyen csodabogár vagyok: egy hónappal karácsony után sütök beiglit. Karácsonykor meg nem. 

Illetve mégis, de azt elajándékoztuk a gyulai kórházban gyógyuló gyerekeknek :-)

Ráadásul sehol nem láttam még leírva, hogy csak karácsonykor lehet beiglit sütni, ha pedig pozsonyi tekercsnek nevezzük, akkor meg már nem is olyan furcsa :-)

A recept Mama szakácskönyvéből származik - hibátlan. Nem tudom, meddig állhat el, nálunk a két rúd 3 napot ért meg. Nem zártam dobozba, nem takartam se fóliával, se konyharuhával, ott ült a sütemény egy tányéron fedetlenül - és semmi baja nem volt. Se nem száradt, se nem morzsálódott, napok múltán is csodafinom volt. Szerintem a titok nyitja a zsírban rejlik, de ki tudja :-)

Mindenesetre egy finom diós vagy mákos pozsonyi tekercs nem csak az év utolsó néhány napján esik jól. 

Sőt!

Pozsonyi tekercs

Hozzávalók 2 rúdhoz:

• 50 dkg liszt
• 1 dkg élesztő
• 2 dkg cukor
• csipet só
• 3 dl tejföl
• 20 dkg zsír (!)
• 0,5 dl víz

Mákos töltelékhez:

• 15 dkg mák
• 10 dkg cukor
• 1 citrom reszelt héja és leves
• 1 mk őrölt fahéj
• 1 közepes alma

Diós töltelékhez:

• 15 dkg dió
• 10 dkg cukor
• 1-2 ek. rum/1 mk. rumaroma
• 1 közepes alma

A tetejére:

• 1 tojás sárgája
• 1 tojás fehérje

A vizet meglangyosítjuk, beletördeljük az élesztőt, beleszórjuk a cukrot és 5 dkg lisztet - langyos helyen felfuttatjuk.

Közben a lisztben elmorzsoljuk a zsírt, majd a megkelt kovásszal és a tejföllel sima tésztát gyúrunk. Fél órára hűvös helyre félretesszük pihenni.

Addig elkészítjük a tölteléket.

A mákot ledaráljuk a cukorral. Ízesítjük a citrom reszelt héjával és kifacsart levével (először csak egy fél citrom levét facsarjuk hozzá,majd kóstoljuk meg, kell-e még), ízesítsük fahéjjal, és reszeljük hozzá a meghámozott almát. Takaréklángon néhány perc alatt, kevergetve főzzük össze, majd hűtsük ki.

Hasonlóképpen készül a diótöltelék is: daráljuk le a diót, adjuk hozzá a cukrot, a rumot/rumaromát, majd reszeljük hozzá az almát, s takaréklángon néhány perc alatt, kevergetve főzzük össze - hűtsük ki.

Az almának köszönhetően a töltelék pont annyira lesz nedves és szaftos, melytől nem fog elázni a tészta, s nem lesz fojtós a végeredmény.

A tésztát vágjuk két egyenlő darabra. Minimálisan lisztezett munkalapon nyújtsuk ki kb. 30x40 cm nagyságú téglalappá. Kenjük meg az egyik tésztalapot máktöltelékkel, másikat a diótöltelékkel. A rövidebbik két oldalán hajtsuk be kicsit a tészta szélét, majd hosszabbik oldalánál fogva nem túl szorosan tekerjük fel.

Sütőpapírral borított tepsire fektetjük a két tésztarudat, majd mindkettőt megkenjük előbb a tojás sárgájával úgy, hogy az ecsettel mindig csak egy irányba dolgozzunk, mondjuk a tekercs hosszanti irányában. Hűvös helyen hagyjuk pihenni addig, míg a tojássárga meg nem szárad rajta.

Ha megszáradt, kenjük le a fehérjével, de most a sárgájás kenésre merőlegesen dolgozzunk - így lesz márványos a tekercs teteje!

Tegyük félre ismét hűvös helyre, s várjuk meg, míg a fehérje is megszárad rajta.

A sütőt - aljában lábaska vízzel - melegítsük elő 180 fokra. Néhány helyen szurkáljuk meg a tekercseket, hogy a keletkező gőz el tudjon távozni, és kb. 30-40 perc alatt aranybarnára sütjük.

Kihűlve szeleteljük.

Forrás: Turós Emil, Turós Lukács - A mi szakácskönyvünk