Ilyen csodabogár vagyok: egy hónappal karácsony után sütök beiglit. Karácsonykor meg nem.
Ráadásul sehol nem láttam még leírva, hogy csak karácsonykor lehet beiglit sütni, ha pedig pozsonyi tekercsnek nevezzük, akkor meg már nem is olyan furcsa :-)
A recept Mama szakácskönyvéből származik - hibátlan. Nem tudom, meddig állhat el, nálunk a két rúd 3 napot ért meg. Nem zártam dobozba, nem takartam se fóliával, se konyharuhával, ott ült a sütemény egy tányéron fedetlenül - és semmi baja nem volt. Se nem száradt, se nem morzsálódott, napok múltán is csodafinom volt. Szerintem a titok nyitja a zsírban rejlik, de ki tudja :-)
Mindenesetre egy finom diós vagy mákos pozsonyi tekercs nem csak az év utolsó néhány napján esik jól.
Sőt!
Pozsonyi tekercs
Hozzávalók 2 rúdhoz:
- 50 dkg liszt
- 1 dkg élesztő
- 2 dkg cukor
- csipet só
- 3 dl tejföl
- 20 dkg zsír (!)
- 0,5 dl víz
Mákos töltelékhez:
- 15 dkg mák
- 10 dkg cukor
- 1 citrom reszelt héja és leves
- 1 mk őrölt fahéj
- 1 közepes alma
Diós töltelékhez:
- 15 dkg dió
- 10 dkg cukor
- 1-2 ek. rum/1 mk. rumaroma
- 1 közepes alma
A tetejére:
- 1 tojás sárgája
- 1 tojás fehérje
A vizet meglangyosítjuk, beletördeljük az élesztőt, beleszórjuk a cukrot és 5 dkg lisztet - langyos helyen felfuttatjuk.
Közben a lisztben elmorzsoljuk a zsírt, majd a megkelt kovásszal és a tejföllel sima tésztát gyúrunk. Fél órára hűvös helyre félretesszük pihenni.
Addig elkészítjük a tölteléket.
A mákot ledaráljuk a cukorral. Ízesítjük a citrom reszelt héjával és kifacsart levével (először csak egy fél citrom levét facsarjuk hozzá,majd kóstoljuk meg, kell-e még), ízesítsük fahéjjal, és reszeljük hozzá a meghámozott almát. Takaréklángon néhány perc alatt, kevergetve főzzük össze, majd hűtsük ki.
Hasonlóképpen készül a diótöltelék is: daráljuk le a diót, adjuk hozzá a cukrot, a rumot/rumaromát, majd reszeljük hozzá az almát, s takaréklángon néhány perc alatt, kevergetve főzzük össze - hűtsük ki.
Az almának köszönhetően a töltelék pont annyira lesz nedves és szaftos, melytől nem fog elázni a tészta, s nem lesz fojtós a végeredmény.
A tésztát vágjuk két egyenlő darabra. Minimálisan lisztezett munkalapon nyújtsuk ki kb. 30x40 cm nagyságú téglalappá. Kenjük meg az egyik tésztalapot máktöltelékkel, másikat a diótöltelékkel. A rövidebbik két oldalán hajtsuk be kicsit a tészta szélét, majd hosszabbik oldalánál fogva nem túl szorosan tekerjük fel.
Sütőpapírral borított tepsire fektetjük a két tésztarudat, majd mindkettőt megkenjük előbb a tojás sárgájával úgy, hogy az ecsettel mindig csak egy irányba dolgozzunk, mondjuk a tekercs hosszanti irányában. Hűvös helyen hagyjuk pihenni addig, míg a tojássárga meg nem szárad rajta.
Ha megszáradt, kenjük le a fehérjével, de most a sárgájás kenésre merőlegesen dolgozzunk - így lesz márványos a tekercs teteje!
Tegyük félre ismét hűvös helyre, s várjuk meg, míg a fehérje is megszárad rajta.
A sütőt - aljában lábaska vízzel - melegítsük elő 180 fokra. Néhány helyen szurkáljuk meg a tekercseket, hogy a keletkező gőz el tudjon távozni, és kb. 30-40 perc alatt aranybarnára sütjük.
Kihűlve szeleteljük.
Forrás: Turós Emil, Turós Lukács - A mi szakácskönyvünk