Elteltek az ünnepek, és nini, mik jelentek meg a szeméttároló konténerekre aggatva, vagy mellé lepakolva? A túlzásba vitt kenyérvásárlás "végtermékei", a száraz kenyerek.
Kidobva a kukába!!!
Nálunk a negyediken nincs ugyebár haszonállat, aminek oda lehetne adni ilyen-olyan maradékokat, mint azt megtehetnénk kertes házban. Ha ránk szárad a kenyér, előkerül a bundáskenyér, jönnek a melegszendvicsek, és ha már tényleg több kettőnél, házi zsemlemorzsaként hasznosul!
Annyira egyszerű, 1-2 perces munka mindössze, és a boltban kapható, néha már lisztfinomságú zsemlemorzsát vagy panírmorzsát messze kenterbe verő rusztikus házi változatot tudunk előállítani!
A kenyeret hagyjuk teljesen csontszárazra keményedni egy tálcán, vagy ha valamiért sietős a dolgunk, tegyük be 50 fokos sütőbe, hipp-hopp száraz lesz. Aztán a kenyérdarabokat tegyük késes betétű robotgépbe, pörgessük kb. 10 másodpercig, kész is! Robotgép hiányában le is reszelhetjük, a végeredmény ugyanaz lesz.
Zacskóban, műanyag vagy fémdobozban prímán tárolható, az ezzel panírozott ételek extra ropogósok lesznek!
Tegyetek egy próbát :-)
Én is mindig magam készítem a zsemlemorzsát, tényleg nagyon gyorsan kész van:) Soha nem dobtam még ki kenyeret, ha csak nem volt penészes, nem értem az embereket, és annyian éheznek.
VálaszTörlésIngyen Panko!
VálaszTörlésén is magam szoktam készíteni. csak azt nem tudom, hogy mi8t vacakolok össze a húsdarálóval, mikor van késes aprítóm.
VálaszTörlésna jó, még mindig könnyebb mint reszelgetni.
és most kimegyek, s próbára teszem szárazkenyérrel a késes aprítót.
egyébként meg a 3 kutty az udvaron a maradékok koronázatlan királyainak érzik olykor magukat.
S tudjátok, amikor ilyet látok, hogy kukában kenyér, vagy "komoly" ételmaradék, elcsodálkozom. Tényleg szegényedik ennek az országnak a lakója?? Nálunk a kenyérnek óriási becsülete van. Soha egy morzsát sem dobunk ki. Én már hetente csak kétszer sütök kenyeret, mert kettőnknek nagyon elég. Amikor kisül, kihül, szépen felszeletelem, zacsiba teszem és irány a fagyasztó. Mindig annyit veszünk ki, amennyit aznap megeszünk. Ha ne adj isten mégis maradna, akkor jönnek a töltötthusik, a bundáskenyerek. (csak halkan teszem hozzá, hogy én még a mult században születtem,-annak is a legközepén - s 10 évesen már segítettem a nagyon beteg nagyimnak óriási fateknőben kenyeret dagasztani. Igaz, hogy kis székre kellett állni, hogy elérjem, de akkor is megmutattam, hogy igenis nekem fontos a finom kenyér) Már akkor megtanultam becsülni, s azóta ez nálunk szent dolog.
VálaszTörlés