Először a menzán találkoztunk - a sárgaborsó és én - főzelék formájában. Röhögni nem ér: teljesen perverz módon nagyon szerettem :-) Olyan volt, mint a beton, rántás nélkül is sűrű, a konyhás nénik kemény izommunka árán csattintották oda a tányérokba, és az esetek 90%-ában sertéspörköltet kanalaztak a tetejére. Kevés hússal, sok szafttal - kvázi hígítani a főzeléket? Mindegy, nem nézegettem, ettem, mert az ízét szerettem :-)
Felnőttként aztán valamiért csak és kizárólag levesként ettük, virslikarikákkal.
Ez itt most egy extrább változat: pirítottam alá egy kis hagymát, a mélyhűtőben állomásozott egy adag füstölt csülök főzőlé, és némi tejszínnel simítottam el. A pici fasírtgombócok pedig már tényleg csak megkoronázták az egészet.
Sárgaborsó krémleves fasírtgombóckákkal
Hozzávalók:
- 2 ek. olaj
- 1 nagy fej vöröshagyma
- 25 dkg sárgaborsó
- 0,5 l füstölt ízű főzőlé/füstölt ízű leveskocka
- 2 dl főzőtejszín
- só, bors
A fasírtgombócokhoz:
- 20 dkg darált hús (marha és sertés vegyesen)
- pici vöröshagyma finomra reszelve
- 1 gerezd zúzott fokhagyma
- só, bors, őrölt kömény
A sárgaborsót megmossuk, egy éjszakára beáztatjuk.
A vöröshagymát megtisztítjuk, félfőre vágjuk, pici olajon üvegesre pároljuk. Rádobjuk a beáztatott sárgaborsót, felöntjük annyi folyadékkal (víz, füstölt lé), amennyi bőségesen ellepi, és takarék lángon teljesen puhára főzzük. Vigyázzunk, egy pillanat alatt képes kifutni!
Ha megpuhult, botmixerrel krémesre zúzzuk, majd hozzáöntjük a 2 dl tejszínt, simára keverjük - és már nem forraljuk. Sózzuk (óvatosan a füstölt alap miatt) és borsozzuk.
A fasírt hozzávalóit összegyúrjuk, mogyorónyi kis gömböket formálunk belőle, és kevés olajon, a serpenyőt sűrűn rázogatva ropogósra sütjük.
Lecsepegtetjük, majd a forró levessel tálaljuk.
És az ölelések! Egy ölelés Anditól, egy ölelés Anikótól :-) Nagyon köszönöm - az ölelést is, a nagyon kedves szavakat is!
S ha nem is ölelek meg most személy szerint senki kiválasztottat, hallgassátok Ákost, aki csak annyit mond: Ölelj meg újra!
Kiloptam a húsgombócokat! Na jó, belekanalaztam a levesbe is, szerintem nagyon finom lett, de azért a gombóc az gombóc.:)
VálaszTörlésLátványnak is szép!
VálaszTörlésA menzás emlék bennem is él! :)))
Igen, igen nagyon ötletes és finom
VálaszTörlésKépzeld én is mindig szerettem a menzást, de azóta is bármikor, bármilyen formában szívesen eszem, de a legjobban most is a hagyományosan készítettet főzöm és szeretem:-))))
VálaszTörlésMmmmmm,nyami nyami!
VálaszTörlés:)))
Úgy tűnik a menzás sárgaborsó másnak is bejött. Azért ez itt klasszisokkal jobb! Tetszik!
VálaszTörlésHát igen másképp néz ki mint a menzán:-),imádni való,nyam-nyam,gyönyörű a fotó!:-)
VálaszTörlésPoppy, gombóc forever :-)
VálaszTörlésTücsök, ez valami menza-szabvány volt szerintem :-) Főzelék is, de lehet, a tálalás is :-DD
Bianka, fini volt!
Anikó, ezt a menzán sem sikerült velem megutáltatni - ellenben pl. a paradicsomos káposztával! Huh...
Ami :-) Olyan kis egyszerű :-)
Ildy, igen :-) Ez meg itt legyen menza de luxe :-DD
Ditta, hát tényleg nagyon jó volt :-)