Erős idegzetűeknek - 18-as karika...
Nagypapám hosszú-hosszú éveken át nevelt a házuknál disznókat. Amikor beállt a hideg idő, s úgy ítélte, a kiszemelt jószág megfelelő nagyságúra hízott, egyeztetett a családdal és a hentessel - és az állat napjai megszámláltattak. Minden télen feldolgozásra került 3-4 disznó, mely teljes egészében a családban került szétosztásra, elfogyasztásra.
Egészen kicsi korom óta részese voltam ezeknek a szeánszoknak. Kislányként persze csak szemlélődtem és jobbára láb alatt voltam, de ahogy nőttem, úgy fogtak be egyre inkább a munkába is. A főzésben is segédkeztem, menet közben mamával a friss hájból hájas tésztát is gyúrtunk-nyújtottunk (ma sem értem, hogy volt rá időnk akkoriban, a disznótor kellős közepén), vágtam a sajtba való alkatrészeket, és bizony megtanultam belet tisztítani, kaparni is. A disznó saját belét!
A disznóvágások kora kb. egy évtizede leáldozott, papa már nem bírt el a vele járó munkával - de a mai napig visszasírja, emlegeti azokat az időket. Főleg most, hogy csikorog a tél és esik a hó.
A torral együtt elmúlt az életemből ezen szeánszok szertartásos reggelije: a hagymás vér is. Nagy zománcos vájdlingba gyűlt a vér, hagytuk megalvadni. Utána mama vette kezelésbe. A megalvadt vért feldarabolta, forró vízben ügyesen megabálta. Elképesztő mennyiségű hagymát pirított, majd a leszűrt vérdarabokat átforgatta rajta. Jó sok só, jó sok bors, puha fehér kenyér, savanyúság, forró tea - és már kiálthattunk is ki az udvarra, hogy: Kész a reggeli!
Kolléganőmék nemrég disznót vágtak, hozott be kóstolót az elkészült finomságokból, többek között hagymás vért is. Átszellemülten ettem. Ekkor vetette fel másik kedves kolléganőm, hogy ő bizony megkérdezi a hentes fiúkat, tudnának-e vért szállítani megrendelésre a legközelebbi vágásból. A válasz igen volt :-)
Így lett nekem itthon múltidéző vacsorám - köszönöm Erzsike!
A vér olyasmi jelleget vett fel az edényben, mint egy kocsonya. Szépen felkockáztam, forró sós vízben 15-20 perc alatt megabáltam/megfőztem. Teljesen át kell főnie, nem maradhat a belseje véres!
Míg főtt, megpároltam-megpirítottam 2 nagy fej hagymát, hozzáadtam a lecsöpögtetett, kisebb falatokra vágott vért, majd megszórtam tetemes mennyiségű sóval és őrölt borssal.
Puha kenyérrel és savanyú káposztával boldogan megettem! Utána meg pattintottam egy sört, nehogy rosszat álmodjak ilyen nehéz kaja után :-)
Jaaaaaaaj! Nagyon szeretem! Mi is szoktunk hentes ismerőstől vért kapni!
VálaszTörlésFérjemék családjában nem divat a vér sütés, de a hét végén megyünk hozzájuk disznó vágásra akkor csenek a felfogott vérből. Mi nem szoktuk megabálni, csak jól átsütni a hagymával sok borssal és majorannával.
Most én is kipróbálom az abált módszerrel!
Nagyon jó az oldalad, szinte állandóan nálad vagyok és tőled linkelek a többi bloggerhez!
Grat. Üdv. Nagyi!
100 éve nem ettem, mondhatnám legalább 20. Akkor voltam utoljára disznóvágáson
VálaszTörlésDisznóvágási emlékek:-),nagyon finom étel,friss ropogós kenyérkével,hű de jó:-)!
VálaszTörlésGyerek koromban - s az nem tegnap volt - ettem utoljára hagymás vért apai nagyanyámnál, aki tartott állatokat, többek közt disznókat is. Nem emlékszem miként készítette, de emlékeim szerint finom volt. Most, hogy olvastam a bejegyzésed, elhatároztam, hogy megpróbálkozom vele.
VálaszTörlésEgyébként gratula a blogodhoz.
Szia Zsuzsa :-) Köszönöm a kedves soraidat, örülök, ha találsz nálam és a többieknél ügyes finomságokat!
VálaszTörlésA "vérvételnél" okvetlenül ólálkodjál :-DDD
Bianka, én is nagyon régen :-) Még a múlt században :-DD
Ditta, látom, nosztalgiázol :-)
Hobbychef, ha vérhez jutsz, ki ne hagyd! Emlékezésnek is nagyon jól esik, de reggelinek/vacsorának sem utolsó!
És köszönöm :-)
Szia !
VálaszTörlésNálunk nagyapámék áztatott zsemlére engedték a vért és úgy sütötték meg . A hagyma stimmel :) !
Nagyon szerettük .
Jó ez a bejegyzés. Na, majd januárban jövök a véres levessel.
VálaszTörlésÉs jó szöveg a vérvétel :D
Óóó, ezen a hétvégén pont ebből maradtam ki, mert nem voltam otthon a disznóvágáson :(((
VálaszTörlésNagyon jól néz ki!!!!
El is vagyok keseredve egy kicsit. Jó jó ez a vér"fürdő" :-) de bevallom, azt hittem, hogy vágtatok, és már indulhatok is a cigánkáért :-)
VálaszTörlésHúúúúúú de szeretjük a véres dolgokat.
Amióta ezen kis városban élünk, itt még olyat is szoktak csinálni, hogy aprócska kockára vágott krumplit kevernek bele. Úgy sem rossz, de én naturan szeretem a legjobban, jó borsosan.
Na kellett ez nekem, így vacsora előtt. Hangosan megkordult a gyomrom.
Hát élet az ilyen???? az hát, csak egészen más :)))))
Nekem is régi emlék a hagymás vér. Utoljára fiatalasszony koromban ettem, de a gyerekeim talán már nem is emlékeznek rá.
VálaszTörlésA hentestől kért vér nekem is eszembe jutott már, de nem mertem megkérdezni. Talán majd most.
Nálunk sem főzték meg a vért külön, csak a pirított hagymára öntötték. Nagyon jó íz emlékeim vannak!
Szia Viki!
VálaszTörlésA vérvételnél én vagyok az asszisztens:)
Imádtam! Friss, puha fehér kenyérrel és egy pohárka pálinkával, isteni reggeli:-)
VálaszTörlésJaj, a mamám, meg apukám mennyire szerette!:-))
VálaszTörlésIgen,habár még nem olyan régi emlék,de még a nagyiéknál sokat készítettek,disznótoron,de már 85 évesek,így már nem nagyon van disznóvágás:-))
VálaszTörlésNálunk is ez volt a reggeli disznóvágáskor, jó sok hagymával megsütötték, imádtam.
VálaszTörlésSajnos már nincsenek vágások, a mi családunkban meghalt az a nemzedék /nagyszülők,nagynénik,
nagybácsik/ akik még tartottak disznót, és isteni vágások voltak, csuda finom ételekkel, nagy nevetésekkel, marháskodásokkal, rengeteg munkával, elfáradásokkal. Nagyon élveztem, és azóta sem ettem olyan finom disznótorost, amit ők készítettek.Sajnálom:-(((((
Szóval nagyon irigyellek Viki:-)))
VálaszTörlésTücsök, erről még nem is hallottam :-) Ahány ház :-)
VálaszTörlésEri, és nem gondoltak Rád?? Egy tányérkával igazán "megmenthettek" volna!
Vikikém, a negyediken nem nő meg a malacka :-)) A nagyszüleim meg már nem bírják :-((
Irány a hentes, és üzletelj vele! Aztán hagymát neki meg jó sok borsot!
Daisy :-) Szedd össze a bátorságodat :-) Kérdezni csak lehet, nem? Legfeljebb azt mondják, sajnos nincs rá lehetőség!
Igen, szép emlékek :-)
Zsuzsa, jéééééééééééézus!!! Emelem kalapom!
Max, ahogy mondod! A pálesz is stimmt! :-DD
Andi :-) És Te nem???
Ditta, mi is nagyszülőknél tartottuk a disznótort!
Isten éltesse őket még jó sokáig!
Anikó :-( Ahogy mondod! A belünket kidolgoztuk egyetlen nap alatt, és még másnapra is jutott, de közben jókat ettünk, beszélgettünk, ízesítettük a hurkát, kolbászt, sajtot, este orbitális nagyot ettünk a friss dolgokból.
Hát vége. Nagyon régen vége nálunk is :-(
Képzeld Viki, két hete ettem apóséknál ilyet, ők még vágnak, igaz nem tartanak desznót. Picit csalódás volt, mert elég "fúlós" volt, mondjuk ez nem tántorított el, hogy egyem :-)). Komolyan mondom Vikkk, elgondolkodhatnánk jövőre a vágáson is;-))
VálaszTörlésLiz, ez egy ilyen cucc :-) Mondjuk minél frissebb a vér, annál kevésbé "fúlós", nálunk anno inkább morzsalékos volt frissiben.
VálaszTörlésOké, megbeszéljük :-DD De ki tartja a tálat a nyaka alá???
Nem mai cikk, de attól még szeretnék némi magyarázatot adni a sima, sütött és az abált/sütött vérhez.
VálaszTörlésA 2 módszer eltérő eredményt produkál, ám ízben nincs különösebben nagy eltérés. Ha megabáljuk a vért és csak utána sütjük, akkor szép nagy darabokból fog állni, picit szárazabb, fullasztóbb enni. Viszont ha egyből sütjük és óvatosan kevergetjük, akkor rengeteg apró szaftos morzsalék és néhány nagyobbacska darab lesz a végeredmény. Ez utóbbi, kevésbé száraz és fullasztó, teljesen más érzés enni.
Javaslom, hogy akinek van rá lehetősége, mindkettőt próbálja ki.
Köszönöm, hogy megosztottad velünk - felénk ez volt a bevált: előbb abálás, utána sütés, sose máshogy nem készítettük disznótorok alkalmával.
TörlésDe jó is lenne kipróbálni az általad írt receptet :-)