Burgundi marharagu

Vagy bikavér - burgundi helyett? Ugyanis azzal locsolgattam meg a húst :-)

Móni egyszer azt mondta, hogy sose rosszabbat, mellyel teljesen egyetértek. Még Pünkösdkor szerepelt az étlapon, amikor is szombat délelőtt civil napot tartottunk. Értsd: kivetkőzve a felújításhoz használt cuccainkból villámgyorsan bevásároltunk 3 napra. De abban legyen kenyértől elkezdve minden, hisz ajjaj, nincs nyitva bolt a pirosbetűs napokon; jaj valami laktatót kéne főzni, amit napokig tudunk enni, nincs vele sok nyűg. Gyorsan mosni is kéne. Még kell egy rakás csavar meg egy új lámpa a fürdőszobába. Jajjajaj! Ekkor bevillant Móni nyálcsurgató fotója a marháról - ő lesz a mi életmentő hétvégi kajánk!

Szerintem a kengyelfutó gyalogkakukk smafu volt hozzánk képest :-DD

A hentes fiú egy tünemény volt - velem :-))) A sorban előttem egy harapós kedvű, ingerült nő állt kamasz gyermekével, foghegyről vakkantva, a kérem és a köszönöm szavakat mellőzve kérte a karajt. Kapta is, kedvetlenül. Aztán jöttem én, kedvesen csicseregve, miszerint egy jóképű marhalábszárat, ha lennél szíves kimérni nekem - szélesen mosolyogva landolt a hús a kosaramban :-DD

Ugyebár itt jön a közhely: amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten!




Burgundi marharagu


Hozzávalók:

• 1 kg marhalábszár
• 3-4 fej nagy vöröshagyma
• 1 kis doboz paradicsompüré
• 15 dkg kolozsvári szalonna
• fél üveg száraz vörösbor
• 2-4 szál répa
• 1 ág rozmaring
• só, bors

A szalonnát, a hagymát, a húst felkockázzuk. A répát karikákra vágjuk.

Kisütjük a szalonnát, s a zsiradékon megpirítjuk a hagymát, majd rádobjuk a húst - fehéredésig kevergetjük. Hozzáadjuk a paradicsompürét, kicsit lepirítjuk. Sóval, borssal ízesítjük, felöntjük a vörösborral és némi vízzel, majd ha turbó tempóban készítjük, kuktába zárjuk.

Sípolástól számolva 40-60 percig főzzük. Kiengedjük a fáradt gőzt - nagyon óvatosan -, ha a húst már majdnem jónak találjuk, hozzáadjuk a répát, a rozmaringágat, és készre főzzük.

A burgonyát szándékosan hagytam ki belőle, s nem főztem bele: személy szerint a marhát galuskával szeretem. Illetve amúgy natúran, puha fehér kenyérrel tunkolni a jó kis sűrű szaftját...

Nos, tényleg soha rosszabbat!