Erdélyi mini körút - Temesvár és borkóstolás Ménesen

Utunkat Temesváron folytatjuk - miután alaposan kipihentünk az előző napi hegymászást. Az adrenalin továbbra is tart mindenkiben :-)

A sétát a város központjában kezdtük. Gyönyörű sétálóutca, szökőkutakkal, millió bolttal és hangulatos kávézókkal. A kép alsó részén az ortodox templom monumentális épülete látható, mellette pedig a '89-es forradalom áldozatainak emlékműve. Millió friss virággal borítva a túlsó oldalán...

A farkas, mely a csecsemő Romolust és Remust táplálja! Nem tévedés, a szobor pontos mása a Rómában találhatónak, s hajdanán még Mussolini ajándékozta Temesvárnak!

A templomban, a bejárat mellett bal kéz felől volt egy beugró kis fülke. Csendben álldogáltak benne az emberek, gyertyákat gyújtottak, szavakat suttogtak...
Élőkért és holtakért meggyújtottam 2 gyertyát...

A Bega

A Bega felett elhaladva a történelem lába nyomába lépünk! Megérkeztünk Dózsa György kivégzésének feltételezett helyszínére - a Mária térre. A fellázadt parasztsereg ostrom alá vette a várat, de később Szapolyai János felmentette. Dózsa ekkor esett fogságba (1514. június 15.) Ezt követően végezték ki: tüzes trónusra, fején töviskoszorúval elevenen megégették.

Emlékét a megrongált a Segítő Boldogasszony szobra őrzi.

Írom, mi olvasható a táblán:
Isten Anyjának a ....... Védőasszonyának Dózsa György +1514. kegyetlen halála helyén, melyet évszázadok hagyománya őriz, kegyeletes engesztelésül ajánlják az emlékművet Temesvár város és lakossága 1906.

Jóval később, 1989. decemberében aztán itt gyülekezett sok-sok ember, s innen indult el a forradalom...


Egészen pontosan innen. Libabőrös élmény volt ott lenni...

A Mária tér mellett található egy iskola, melynek az országban, ha nem az egész világon egyedülálló módon az első emeletén található egy kicsiny református templom. Mindenféle díszítést, orgonát, hajót nélkülöző parányi templom, melyben 400 ember fér el. Mai napig működik, tartanak benne istentiszteletet, esküvőt és halotti búcsúztatást egyaránt.

Ottlétünkkor maroknyi csillogó szemű gyermek készült aznap esti konfirmálásra. A pap rövid ismertetőt tartott nekünk a templomról, a forradalmi eseményekről, a mindennapokról. Csak ültünk a padsorokban, és hallgattuk szavait -belélegeztük a történelmet...



A templomból kijőve gyönyörű parkon át tettünk egy kisebb sétát: egész Temesvár híres lenyűgöző parkjairól. Gondozott, tele virággal, szobrokkal, emlékművekkel és szökőkutakkal. Az ismeretlen katona sírját itt is - mint a '89-es áldozatok emlékművét - halomnyi friss virággal borítva.

A Dóm-tér. A Dómmal, melyet anno szándékosan alacsony tornyúra építettek, hogy ne állja útját az ágyúgolyóknak! A tér közepén a Szentháromság szobor magasodik. Gyönyörűséges tér, hangulatos kávézókkal, kutakkal - kedvelt díszlete a házasulandó pároknak is! Ottlétünkkor csepergett az eső, de egy fiatal pár esküvői ruhában ott állt a szobor előtt - természetesen csak néhány kattintás erejéig, percek alatt végeztek :-)

Temesvár után Ménes felé vettük az irányt - vacsora borkóstolóval! Személy szerint nagyon kedvelem a jó borokat, itthon Badacsony és Eger-Tokaj-Tolcsva, vagy például Erdélyben Jenő barátom nagyenyedi pincészetének kitűnő terméseit :-) Egy borkóstoló csuda program, szeretem hallgatni, ahogy szakemberek áhítattal, lelkesen, hozzáértően mesélnek a borról, annak létrejöttéről, milyenségéről.

A ménesi borvidék Románia leghíresebb borvidéke. Itt ér véget az Alföld, s itt kezdődnek a hegységek - a kettő találkozásánál fekszik ez a terület. A kétfajta domborzati vidék valamennyi jó tulajdonságát egyesíti magában: a megfelelő mennyiségű napsütötte órák száma ötvöződik a hallatlanul gazdag ásványi anyagú földdel.

Teremnek is belőle olyan csodák értő kezek alatt...

A pincészet. Itt készülnek a borok, itt vannak a szőlők is. Bemehettünk mind a fehérbor, mint a vörösbor készítésének fellegvárába, valami őrületes csúcstechnológiával állítják elő a borokat! Panzió is rendelkezésre áll a vendégek számára, így akár egy hétvége is eltölthető náluk - szállás, étel-ital adott :-), s innen több irányba is el lehet indulni felfedezni e mesevilágot.

Terített asztallal vártak bennünket, többféle pohárral, s mindenki tányérján 1-1 borlappal. Így, ilyen sorrendben kóstoltuk végig őket, a borász lelkes magyarázatával. Két fehérbor volt, a többi mind vörös, s túlnyomó többségben száraz borok voltak. A száraz bor itt nem egyenlő a savanyúval - könnyed, üde ízek, semmi karcosság - inkább légies gyümölcsösség jellemezte őket. Áfonya, eper...

A kadarkájuk világhírű, a pince fala borítva volt aranyérmekkel!

Igen jó hangulatú este kerekedett a bornak, a bográcsban főtt pörköltnek, a jó társaságnak - s a sofőr táskája mélyén lapuló cigányzene gyűjteménynek köszönhetően :-)

Boraik Magyarországon is kaphatók!

Most kipihenjük a táncolást :-), s holnap felkeressük a máriaradnai szent helyet, a világosi fegyverletétel emlékhelyét, valamint Aradot!