Almás-camembertes csirkeleves

Mióta megláttam Ízlésszindrómánál ezt a VKF!-re postolt levesét (amiről frankón lemaradtam a kirándulás és az azt követő felújítás miatt...) - na azóta nem megy ki a fejemből.

Anno azt kommenteltem nála, hogy abszolút a szám íze szerint főzött - s egyáltalán nem tévedtem!

Picikét módosítottam rajta csak: tettem még bele krumplit és répát, hogy jó kis tartalmas levesünk legyen hétköznapra, valamint a borsikafüvet cseréltem le az imádott kakukkfűre!

Valami elképesztően finom, harmonikus leves kerekedett! Ajánlom! És köszönöm az ötletet :-)



Almás-camembertes csirkeleves



Hozzávalók:

• 3 db felső csirkecomb filé
• 1 fej vöröshagyma
• 1-2 gerezd fokhagyma
• 2 alma
• 4-5 szem közepes krumpli
• 3 szál répa
• 1 korong camembert sajt (90-125 gr)
• 1 dl főzőtejszín
• 1 ek. keményítő
• só, bors
• kakukkfű

A csirkecombokat megmossuk, felkockázzuk. A zöldségeket megtisztítjuk, a krumplit kockára vágjuk, a répát felkarikázzuk.

A vöröshagymát apróra vágjuk, pici olajon megpároljuk. Rádobjuk a csirkekockákat és a répakarikákat, hozzázúzzuk a fokhagymát, s fehéredésig pirítjuk. Felöntjük vízzel, kb. 20 percig főzzük. Ekkor hozzáadjuk a krumplit is, s készre főzzük. Sóval, borssal, kaukkfűvel ízesítjük

Az almát meghámozzuk, kockára vágjuk, a leveshez adjuk, néhány percig forrásban tartjuk. A keményítőt elkeverjük a tejszínnel, a levesbe csurgatjuk, kiforraljuk.

Végül a forró levesbe belekeverjük a kockára vágott camembert sajtot - ekkor már ne forraljuk, hogy a sajt még felismerhető maradjon benne.

Erdélyi mini körút - Máriaradna, Világos, Arad

Utunk utolsó állomásaihoz érkezünk el. Elsőként Máriaradnát, a híres búcsújáró helyet kerestük fel.



A történet szerint a templomban található kegyképet egy olasz kereskedőtől vásárolta meg Vrichonassa György katolikus bosnyák kereskedő, mely a régi kápolna oltárát díszítette. A törökök felgyújtották a templomot, s csodák csodájára az egyszerű vászonra festett kép nem vált a tűz martalékává, sőt a templom tetejéről egyenesen tüzes cserepek hullottak a törökökre! A templomot a tűz után felújították, majd kolostort építettek mellé.

A hely csodatévő, búcsújáró hellyé vált - tömegek zarándokolnak ide imádkozni, gyógyulást kérni. A templom oltárán lévő, sugarakkal körülvett kicsiny kép mellett mindkét oldalon 1-1 emlékfal áll, tele-tele a gyógyult betegek hálaereklyéjével.

Sajnos a belső képeim igen rosszul sikerültek :-(

A szent kép - sugárnyalábbal övezve

A jobb oldali falon egy kis bekeretezett kődarab látható, benne teljesen felismerhetően egy ló patkója - csoda történt.

Három ízben van nagy búcsújárás: Pünkösdkor, augusztus 15-én - Nagyboldogasszonykor, valamint szeptemberben Mária napkor.



Félelmetes a hely sugárzása... Nem vagyok egy vallásos ember, de ott, a templomban egyszer csak elkezdett folyni a könny a szememből...


Máriaradna után Világos felé vettük az irányt.

1849. augusztus 12-én a teljhatalommal felruházott Görgei Artúr Aradról érkezett ide azzal a céllal, hogy az orosz hadsereg előtt tegye le a fegyvert. Törzskarával a Bohus-kastélyban szállt meg, ahol Rüdiger vezérkari főnökével, Frolovval tárgyalt. Itt írta alá a feltétel nélküli megadásról szóló egyezményt is. Magára a fegyverletételre másnap a szőllősi mezőn került sor.

Libabőr: már megint a történelmet lélegezzük be...



A földszintes, klasszicista Bohus-kastély 1824 és 1838 között épült, jórészt a vár köveinek felhasználásával. Ma Ioan Slavici és Emil Monţia emlékmúzeumának ad otthont, de látható benne Görgei íróasztala is.



Sajnos itt már nagyon elromlott addigi ragyogó időnk, egész konkrétan metsző szél támadt és ömlött az eső. Ömlött, egészen Aradig - és Aradon sem állt el :-( A várost csak buszból tudtuk megnézni, idegenvezetőnk számos nevezetesség felé irányította a buszt - de csak egyetlen helyen álltunk meg.

Nevezetesen abban az emlékparkban, ahova a Szabadság szobrot helyezték át eredeti helyéről. A szobor talapzatán a 13 aradi vértanú arcmásának domborműve tekinthető meg, illetőleg az Áldozatkészség, az Ébredő Szabadság, a Haldokló harcos és a Harckészség szobrai. Az emlékmű tetején Hungária áll.
Emlékek pontosítása a wikipédiáról!




Ezt követően megkoszorúztuk az Aradi 13 emlékhelyét - de szégyenszemre nem fényképeztem, ugyanis vastagon zuhogott az eső, s a Szabadság szobor megtekintése során randán megáztam :-(

Hazafelé vettük az irányt - telve a szédületes 4 nap emlékével, közel 1000 fotóval, hegymászástól jajongó vádlival, fülig érő vigyorral :-)

Köszönet az élményért!

Erdélyi mini körút - Temesvár és borkóstolás Ménesen

Utunkat Temesváron folytatjuk - miután alaposan kipihentünk az előző napi hegymászást. Az adrenalin továbbra is tart mindenkiben :-)

A sétát a város központjában kezdtük. Gyönyörű sétálóutca, szökőkutakkal, millió bolttal és hangulatos kávézókkal. A kép alsó részén az ortodox templom monumentális épülete látható, mellette pedig a '89-es forradalom áldozatainak emlékműve. Millió friss virággal borítva a túlsó oldalán...

A farkas, mely a csecsemő Romolust és Remust táplálja! Nem tévedés, a szobor pontos mása a Rómában találhatónak, s hajdanán még Mussolini ajándékozta Temesvárnak!

A templomban, a bejárat mellett bal kéz felől volt egy beugró kis fülke. Csendben álldogáltak benne az emberek, gyertyákat gyújtottak, szavakat suttogtak...
Élőkért és holtakért meggyújtottam 2 gyertyát...

A Bega

A Bega felett elhaladva a történelem lába nyomába lépünk! Megérkeztünk Dózsa György kivégzésének feltételezett helyszínére - a Mária térre. A fellázadt parasztsereg ostrom alá vette a várat, de később Szapolyai János felmentette. Dózsa ekkor esett fogságba (1514. június 15.) Ezt követően végezték ki: tüzes trónusra, fején töviskoszorúval elevenen megégették.

Emlékét a megrongált a Segítő Boldogasszony szobra őrzi.

Írom, mi olvasható a táblán:
Isten Anyjának a ....... Védőasszonyának Dózsa György +1514. kegyetlen halála helyén, melyet évszázadok hagyománya őriz, kegyeletes engesztelésül ajánlják az emlékművet Temesvár város és lakossága 1906.

Jóval később, 1989. decemberében aztán itt gyülekezett sok-sok ember, s innen indult el a forradalom...


Egészen pontosan innen. Libabőrös élmény volt ott lenni...

A Mária tér mellett található egy iskola, melynek az országban, ha nem az egész világon egyedülálló módon az első emeletén található egy kicsiny református templom. Mindenféle díszítést, orgonát, hajót nélkülöző parányi templom, melyben 400 ember fér el. Mai napig működik, tartanak benne istentiszteletet, esküvőt és halotti búcsúztatást egyaránt.

Ottlétünkkor maroknyi csillogó szemű gyermek készült aznap esti konfirmálásra. A pap rövid ismertetőt tartott nekünk a templomról, a forradalmi eseményekről, a mindennapokról. Csak ültünk a padsorokban, és hallgattuk szavait -belélegeztük a történelmet...



A templomból kijőve gyönyörű parkon át tettünk egy kisebb sétát: egész Temesvár híres lenyűgöző parkjairól. Gondozott, tele virággal, szobrokkal, emlékművekkel és szökőkutakkal. Az ismeretlen katona sírját itt is - mint a '89-es áldozatok emlékművét - halomnyi friss virággal borítva.

A Dóm-tér. A Dómmal, melyet anno szándékosan alacsony tornyúra építettek, hogy ne állja útját az ágyúgolyóknak! A tér közepén a Szentháromság szobor magasodik. Gyönyörűséges tér, hangulatos kávézókkal, kutakkal - kedvelt díszlete a házasulandó pároknak is! Ottlétünkkor csepergett az eső, de egy fiatal pár esküvői ruhában ott állt a szobor előtt - természetesen csak néhány kattintás erejéig, percek alatt végeztek :-)

Temesvár után Ménes felé vettük az irányt - vacsora borkóstolóval! Személy szerint nagyon kedvelem a jó borokat, itthon Badacsony és Eger-Tokaj-Tolcsva, vagy például Erdélyben Jenő barátom nagyenyedi pincészetének kitűnő terméseit :-) Egy borkóstoló csuda program, szeretem hallgatni, ahogy szakemberek áhítattal, lelkesen, hozzáértően mesélnek a borról, annak létrejöttéről, milyenségéről.

A ménesi borvidék Románia leghíresebb borvidéke. Itt ér véget az Alföld, s itt kezdődnek a hegységek - a kettő találkozásánál fekszik ez a terület. A kétfajta domborzati vidék valamennyi jó tulajdonságát egyesíti magában: a megfelelő mennyiségű napsütötte órák száma ötvöződik a hallatlanul gazdag ásványi anyagú földdel.

Teremnek is belőle olyan csodák értő kezek alatt...

A pincészet. Itt készülnek a borok, itt vannak a szőlők is. Bemehettünk mind a fehérbor, mint a vörösbor készítésének fellegvárába, valami őrületes csúcstechnológiával állítják elő a borokat! Panzió is rendelkezésre áll a vendégek számára, így akár egy hétvége is eltölthető náluk - szállás, étel-ital adott :-), s innen több irányba is el lehet indulni felfedezni e mesevilágot.

Terített asztallal vártak bennünket, többféle pohárral, s mindenki tányérján 1-1 borlappal. Így, ilyen sorrendben kóstoltuk végig őket, a borász lelkes magyarázatával. Két fehérbor volt, a többi mind vörös, s túlnyomó többségben száraz borok voltak. A száraz bor itt nem egyenlő a savanyúval - könnyed, üde ízek, semmi karcosság - inkább légies gyümölcsösség jellemezte őket. Áfonya, eper...

A kadarkájuk világhírű, a pince fala borítva volt aranyérmekkel!

Igen jó hangulatú este kerekedett a bornak, a bográcsban főtt pörköltnek, a jó társaságnak - s a sofőr táskája mélyén lapuló cigányzene gyűjteménynek köszönhetően :-)

Boraik Magyarországon is kaphatók!

Most kipihenjük a táncolást :-), s holnap felkeressük a máriaradnai szent helyet, a világosi fegyverletétel emlékhelyét, valamint Aradot!

Erdélyi mini körút - a Retyezát meghódítása

A Retyezát... Miután megemlítettem, Edit barátnőm felkészített rá, hogy el fogunk ájulni a gyönyörűségtől, ilyet még nem láttunk!

Jancsik Pétert kell idézzem, minden szavával egyetértek :-) „Minden, magára valamit is adó magyar turista legalább egyszer felkeresi, hogy megcsodálhassa fenséges tájait, de ha egyszer meglátogatta, akkor örökre rabja marad a hegymászás szenvedélyének és a Retyezátnak.” Ezen szerencsés magyarok egyikének mondhatom magam... Köszönöm.




Csodálatos nemzeti park, szigorúan védett tájvédelmi körzet döbbenetes fenyvesekkel borított hegyoldalakkal, s felhő takarta, hófödte hegycsúcsokkal. Utánaolvasgattunk, mégis hogyan készüljünk: na ezért került be a téli csizmám a csomagba :-) A hegyen egy pillanat alatt megváltozhat az időjárás, verőfényes napsütésből akár hóesés is lehet, a mászás sem gyerekjáték, készülni kellett kajával, innivalóval, esőkabáttal, meleg ruhával - buszban hagyott komplett váltóruhával, ha netán elkapna bennünket valami cudar idő.

Előző este eljött a csoportunkhoz túravezetőnk, Bartók Csaba hegyimentő, s pár szóban vázolta a terveit. Megejtünk egy könnyebb kis túrát...

Vajdahunyadról Hátszeg érintésével érkeztünk meg az "alaptáborba". Alföldi gyerekek már egy kisebb puklitól is hanyatt vágják magukat és sóhajtoznak a látványtól - na de ettől teljesen elájultunk. S ez még csak az odavezető út volt!





Lecuccoltunk, nekiindultunk. Állítom, az első 300 m volt a legnehezebb! Télen itt sípálya működik, ott mentünk el a felvonó mellett, a tüdőnket majdnem kileheltük, míg felkapaszkodtunk odáig. Meg is ijedtünk: ha ilyen az eleje, mi lesz még később? Jaaaaaaaaaaj, messze vagyunk még? :-DD



Túravezetőnk csodálatosan gardírozta sík terephez szokott csapatunkat! Meg-megálltunk, magyarázott, mutogatott, sztorizott, haladtunk felfelé - de nem tudtuk, meddig megyünk, ez volt a meglepetés. Hiába kérdeztük, konkrét választ nem kaptunk, meddig megyünk, mi a végcél - szerencsére :-))

Ez volt az első emelkedő. Míg idáig felmásztunk, majd' leszakadt a lábunk, a szívünk meg ki akart ugrani a helyéből. Ez kb. 200 méter volt :-DD S nini! A hegycsúcs hófödte!

Mentünk, mendegéltünk - szűk ösvényeken...

... kicsiny források mentén,

s a táj, a kilátás egyre mesésebb lett!

Onnan indultunk, ahol a világos folt van a völgyben!

Egyre közelebb kerülünk a hósipkához...

Megálltunk egy tisztáson, ami pont olyan volt, mint az Alkonyatban Bella és Edward tisztása... Sűrű erdő, s egyszer csak kibukkanunk egy napfényes foltra!
Kristálytiszta forrás tört fel a föld alól, ittunk is belőle. Kicsi pihenőt tartottunk, ettünk néhány falatot, hogy újult erővel folytathassuk a csúcstámadást!

Messze vagyunk még? Már nem :-) Kitartás!
A csapatot végig azzal biztattam, hogy ennyi felfelé mászástól olyan, de olyan fenekünk lesz, hogy mogyorót lehet majd rajta törni!

Hóóóóóóóóóóó!!!

Csúcs ez az érzés :-) 2160 méteren vagyunk...

Elégedett túravezetőnk :-)

Ahogy a képeken is látszik, ragyogó napsütésben másztuk meg a hegyet! A végső sziklákhoz érve egyszer csak beúszott fölénk egy szürke felleg, hármat dördült az ég, s elkezdett esni az eső. Aztán a jégeső. Aztán a hó. S lett olyan metsző hideg, hogy a mindenséget magunkra húztuk volna! Erről mesélt is a túravezetőnk, hogy tavaly nyáron volt egy csoportja, augusztusban: dögmelegben másztak, de lefelé már hófúvásban jöttek... Egy pillanat alatt változik az időjárás - s azt kell mondjam, bámulatos szerencsénk volt vele!

Millió kattintás után megkezdtük a leereszkedést, ami nem volt kisebb próbatétel, mint a felfelé mászás - még egy hét után is jajongott a vádlim :-D

Egy bizonyos szint elérése után újfent ragyogó napsütés támadt...

Őrületes büszkén ereszkedtünk alá :-)

Az élményt azóta is hitetlenkedve emlegetjük, szinte katartikus volt önmagunk legyőzése, és a végcél: fenn a csúcson, a felhők között, aprócska pontként a hegytetőn - fülig érő szájjal.


Most elmegyünk pihenni, kiáztatni megfáradt tagjainkat, s holnap Temesvárra látogatunk, utána pedig borkóstolással zárjuk a napot!