Angyalkajárásról

Még ünnepek előtt kaptam két sejtelmes üzenetet: elindult feléd valami!

Vártam, vártam, a valamik nem érkeztek meg. Oké, karácsonyi forgatag a postán, biztos késik. Hisz úton van! Aztán csak nem érkezett semmi. Akkor már elátkoztam a postát, a postást, a szomszédot, aki a saját tulajdonának tekinti a mi postaládánkat - mindenkit.

A düh után pedig nagyon szomorú lettem, mert a Barátaim szerettek volna meglepetést szerezni nekem.

Végül a helyére került a világ :-)) Keveredés ide, kavarodás oda - célba értek az ajándékok!

Max-tól kaptam egy kis képet... A képen Ákos és az ő becses keze írása... Mikor megláttam, először valószínűleg felettébb idióta arcot vághattam, tipikusan a szó bennszakad esete volt. Csak remegett a kezem és nagyon szaporán vert a szívem - így aztán gyorsan a szívemre is szorítottam a képet, nehogy kiugorjon a helyéről :-) A szívem :-))

Elnézést, szétvakuztam a képet - de reggel-este sötét van :-(

Aki ismer, tudja, mennyire imádom a pasast... Ettől tényleg majdnem hanyatt vágtam magam :-) Max, köszönöm!!!


A másik angyalkám csomag formájában érkezett - Garffyka barátnőmtől :-) A csomag tetején egy képeslap, rajta szavak, melyektől majdnem bőgtem. De csak majdnem, mert Garffyka nem csomagolt mellé zsebkendőt :-) Egy gyönyörű hópihe - megírókázott keksz formájában, s két befőttes üveg. Az egyikben narancsos döbleclekvár, a másikban rumos gesztenyebefőtt!



Garffykám, köszönöm! Amint felbontjuk, referálok róla! Mint a fantasztikus szilvalekvárról :-)


S természetesen rengeteg sorry a Magyar Posta Zrt-től :-)