Szájtátás sógoréknál, avagy fürstenfeldi kirándulás

Szóval Fürstenfeld. Amint már mondtam, Max azzal a metaforával igyekezett szemléltetni az ottani helyzetet, hogy Ausztriában még a fű is zöldebb. Nevettem, de Max kötötte az ebet a karóhoz: majd meglátod!


Megláttam, megláttuk. Csak a benyomásaimat rögzítem, össze-vissza csapongva.


Az utak mellett nincs szemét. Rendezett, rendben tartott, szép minden. Nincs púposra tömött, szanaszéjjel szakadt útmenti szemétgyűjtő, amit valaha egy jóember kihelyezett, s utána soha többet felé sem nézett - mondjuk azért, hogy netán kiürítse.
Ja! Az utak simák. Semmi hepehupa, se kátyúzás nyoma, se nagy pogácsák kiszakadva az aszfaltból. Sima út. Az itteni állapotok után már önmagában ez megdöbbentő kontraszt volt :-)


Fürstenfeldben órákon át császkáltunk egyik boltba be, másikból ki. Nézelődtünk, vásárolgattunk. Ruházati üzletekben is szétnéztünk, de a vérünk persze hajtott, és az idő tetemes részét élelmiszerre specializálódott boltokban töltöttük :-)

Max-ék már rutinos helyismerettel térképezték fel a kínálatot, rá-rámutatva dolgokra. Dolgokra, amik itthon vagy nem kaphatók (miért is?), vagy ha kapható, akkor drágábban! Őrület. Az osztrák átlagfizetés most olyan 2000 euro/hó körül járhat. Mondom átlagfizetés. Rövid szorzás, és az ember szívrohamot kap. Mert az árak olyanok, mint itthon. Vagy alacsonyabbak...

A beszerző túra végeredményei és árai megtekinthetők Max-nál! Sokszor, sok helyen merült már fel, hogy ezt nálunk miért nem lehet? Vagy ha már itt van, miért kell aranyat kérni érte? Ha Ausztriában megéri annyiért adni, itt miért kell ennyit rátenni?

Mondanom sem kell, hogy az üzletekben az eladók előre!! köszöntek! Nem mászkált utánunk biztonsági őr, senki nem lihegett a nyakunkba. Fel sem merült, hogy lopni fogunk.

Aztán. Multik ide vagy oda, bevásárlóközpontok amoda, az osztrákok felismerték, hogy mindenki akkor jár a legjobban, ha a hazai ipart támogatják. A Hofer (Aldi), a Lidl, az Interspar... polcain szép rendben ott ültek az adott tartomány termékei, terményei. Sajtok, tejtermékek. Sörök. Borok. Húsféleségek. Zöldségek, gyümölcsök. Ezt nálunk miért nem lehet? Miért kell nekünk behozni a szlovák és lengyel tejet/tejterméket például? Itt a remek magyar tej - ami senkinek sem kell! Most kezd talán kibontakozni valami kezdeményezés, itt is, ott is tejautomaták bukkannak fel: pénzbedobás után saját palackba, üvegbe lehet tejet "csapolni". Igazi tejet, 3,5%-os tejet. Ami nem megrohad a szav.idő lejárta előtt, hanem megalszik. Aludttej lesz belőle, tejszín száll fel a tetejére, túrónak lehet kihevíteni...

Nálunk miért nem lehet kicsit jobban a hazai pályára fókuszálni? Itt az Alföldön bezártak a malmok... Ó, hát miért is lenne szükség az ország eme szegletén malmokra? Ja, hogy itt vannak a szántóföldek, bevetve gabonával? Megszűnt a cukorrépa termelés, a cukorfeldolgozás. Miért? Miért jobb a kínai cukor? Vagy a kínai fokhagyma!?


Másik döbbenet: a közlekedési kultúra. Kéremszépen, az autók kivétel nélkül megállnak a zebránál, ha ott téblábol egy gyalogos. Átengedik. Nem nyomja még inkább a gázt, nem rázza az öklét a szélvédő mögül. A mögötte lévő nem dudál, hogy miért állt meg 10 másodpercre. Nincsenek index nélkül száguldozó őrültek. Élhető! Én kibírnám, az biztos :-)


Muszáj leírnom. Olyan WC-ben pisiltem az utcán, de olyanban! Kitty-vel csak tátottuk a szánkat döbbenten, és tényleg sajnálom, hogy nem fényképeztem le. Utcai konténer, férfi és női szakasz. Sehol rajta egy graffiti. A WC patyolat tiszta... Pót papírtekercsek elhelyezve, ha elfogy, legyen mihez nyúlni. Fel sem merült senkiben valószínűleg, hogy a szatyrába tömje és hazavigye. A kis előtérben nagy tükör a tiszta mosdókagyló felett. Szappanadagolóban folyékony szappan. A mosdókagyló alatt hőfokszabályzós kis bojler, kinek milyen meleg vízre van szüksége. Miért ne? És ha adjuramisten mosni kell? Vérző orr utáni foltot vagy gyerek fagyipacás pólóját? Konnektor. Kézszárító. Működő hősugárzó, hogy meglegyen az a komfortérzet! Mindez: ingyen! Rá két napra megálltunk az inárcsi pihenőben, és a húgyszagú (pardon) mellékhelyiségben sikerült pisilnünk fejenként 100 Ft-ért.


Apróságok. Mert mennyibe kerül egy mosoly? Hogy az eladó nem méla undorral méri ki a felvágottat. Mennyibe telne mondjuk előre köszönni a boltban? Ha nagyon morc vagyok, néha beszólok 1-1 unott emberkének: helló, én vagyok a vevő! Nem ismersz meg? Ronda vagyok, tudom. Nálunk KRESZ módosítást fontolgatnak, hogy közelítsük meg a zebrákat, mert sorozatos gázolások vannak a zebrákon! Kis odafigyelés, hisz az egész élet egy nagy társasjáték, mi vagyunk a szereplők!

Apróságok, s mégis mennyivel élhetőbb az élet! Hangulata volt, sugárzása, nyugalom. Sokat beszélgettünk róla hazafelé az autóban. Hogy akármerről nézzük, Ausztria is egy vesztes ország volt a II. világháború után. Egy romhalmaz volt. Ugyanannyi idő alatt ők hol tartanak, mi hol tartunk. Nem jól mondom. Mi mikor fogunk ott tartani, ahol most ők?


Hiába no. A szomszéd fűje mindig zöldebb :-) Max, messzemenően igazad van!

Majd elfelejtettem! Kitty oooooooooooolyan finom almás sütit sütött szombat reggel, rögtön két tepsivel, de olyat! Ilyet ni!




Recept itt, kép copy/paste!