Ha ősz, akkor szüret, szőlő és bor! Trinity barátném remek témát dobott fel a soros VKF!-re!
Réges-régen voltam már szüreten, még gyerekként. Papa művelt egy szál magában egy durván 1000 m2-es szőlőültetvényt! 1000 m2, most gondolok bele! S egyedül csinált benne mindent! Kapálást, kötözést, kaccsolást, permetezést, szépen dolgozgatott benne :-) Otelló szőlő termett a tőkéken. Amikor eljött az ideje - akkoriban ez még októberre esett -, papa telefonált, hogy hahó, megérett a szőlő, hétvégén szüret!
Ilyenkor a család kapta magát, és indultunk. Vödrökkel, hordókkal, metszőollókkal felszerelkezve vágtunk neki, s bizony egész napos móka volt, mire leszedtük a temérdek szőlőt! Itthon a férfiak lezúzták, majd kipréselték, és a mustot az előzőleg gondosan előkészített hordókba töltötték. Az októberi szüret után november végén - december elején már kóstolható volt az újbor. Bíborszínű, illatos, zamatos vörösbor :-) Papa most itt ül mellettem, és emlegetjük a hajdani szüreteket :-)
Elmúltak azok az idők, most már csak a ház körüli lugasokon és a kerti tőkéken teremnek a szőlők, inkább friss fogyasztásra, mint bornak. Az Otelló szőlő télire is tartósítható volt: papa két fürtöt madzagra kötött, s felakasztotta a kamrában egy szegre. Akár karácsonykor is élvezhető volt a friss szőlő! Nem holmi import spanyol, de nem ám!
Első körben egy diétásnak éppen nem nevezhető, de annál finomabb salátával készültem. Eredetileg Stahl recept, de kissé átkomponáltam, mert bizonyos alkatrészeihez nem jutottam hozzá. Csirkemáj helyett házi sonka került bele, és sherry helyett fehérbor. Panasz nem érte a ház elejét, Zuram érdeklődött, vajon van-e még belőle, mert állati finom lett!
Saláta szőlővel, mézes-balzsamos sonkával, bundáskenyérrel
Hozzávalók:
A hagymát felkarikázzuk, pici olajon megpároljuk. Hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, s amint megérezzük az illatát, rádobjuk a sonkakockákat. Kevergetve sütjük néhány percig, majd mézzel, balzsamecettel ízesítjük, s felöntjük a borral. A szőlőt leszemezzük, a sonkához adjuk. A serpenyő tartalmát innentől már nem kevergetjük, csak rázogatjuk, kb. 5 perc alatt gyönyörűen összesimulnak az ízek.
Míg sül a sonka, hagyományos módon kisütjük a bundáskenyereket.
Egy fél fej salátát megmosunk és cafatokra tépkedünk.
Tálalhatunk is! A salátacafatokra tesszük a bundáskenyér szeleteket, melyekre ráhalmozzuk a szőlős-sonkás ragut. Egyszerűen mennyei ízkombináció!
A maradék fehérborral öblítsük le a vacsoránkat :-)
Réges-régen voltam már szüreten, még gyerekként. Papa művelt egy szál magában egy durván 1000 m2-es szőlőültetvényt! 1000 m2, most gondolok bele! S egyedül csinált benne mindent! Kapálást, kötözést, kaccsolást, permetezést, szépen dolgozgatott benne :-) Otelló szőlő termett a tőkéken. Amikor eljött az ideje - akkoriban ez még októberre esett -, papa telefonált, hogy hahó, megérett a szőlő, hétvégén szüret!
Ilyenkor a család kapta magát, és indultunk. Vödrökkel, hordókkal, metszőollókkal felszerelkezve vágtunk neki, s bizony egész napos móka volt, mire leszedtük a temérdek szőlőt! Itthon a férfiak lezúzták, majd kipréselték, és a mustot az előzőleg gondosan előkészített hordókba töltötték. Az októberi szüret után november végén - december elején már kóstolható volt az újbor. Bíborszínű, illatos, zamatos vörösbor :-) Papa most itt ül mellettem, és emlegetjük a hajdani szüreteket :-)
Elmúltak azok az idők, most már csak a ház körüli lugasokon és a kerti tőkéken teremnek a szőlők, inkább friss fogyasztásra, mint bornak. Az Otelló szőlő télire is tartósítható volt: papa két fürtöt madzagra kötött, s felakasztotta a kamrában egy szegre. Akár karácsonykor is élvezhető volt a friss szőlő! Nem holmi import spanyol, de nem ám!
Első körben egy diétásnak éppen nem nevezhető, de annál finomabb salátával készültem. Eredetileg Stahl recept, de kissé átkomponáltam, mert bizonyos alkatrészeihez nem jutottam hozzá. Csirkemáj helyett házi sonka került bele, és sherry helyett fehérbor. Panasz nem érte a ház elejét, Zuram érdeklődött, vajon van-e még belőle, mert állati finom lett!
Saláta szőlővel, mézes-balzsamos sonkával, bundáskenyérrel
Hozzávalók:
- 4 szál újhagyma
- 1 gerezd fokhagyma
- 20 dkg (házi) füstölt sonka
- 1 dl fehérbor
- 1 tk. balzsamecet
- 1-2 tk. méz
- 1 kisebb fürt szőlő (30 dkg)
- 4 szelet kenyér
- 4 tojás
- olaj
- tetszés szerinti saláta, nálam jégsaláta
A hagymát felkarikázzuk, pici olajon megpároljuk. Hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, s amint megérezzük az illatát, rádobjuk a sonkakockákat. Kevergetve sütjük néhány percig, majd mézzel, balzsamecettel ízesítjük, s felöntjük a borral. A szőlőt leszemezzük, a sonkához adjuk. A serpenyő tartalmát innentől már nem kevergetjük, csak rázogatjuk, kb. 5 perc alatt gyönyörűen összesimulnak az ízek.
Míg sül a sonka, hagyományos módon kisütjük a bundáskenyereket.
Egy fél fej salátát megmosunk és cafatokra tépkedünk.
Tálalhatunk is! A salátacafatokra tesszük a bundáskenyér szeleteket, melyekre ráhalmozzuk a szőlős-sonkás ragut. Egyszerűen mennyei ízkombináció!
A maradék fehérborral öblítsük le a vacsoránkat :-)
Jujj, de jó!!
VálaszTörlésAzt hittem, már cserbenhagysz!! Köszi!!! Szuper!!
Trin tudod, jeleztem, hogy időcsúszás :-)
VálaszTörlésFolyt. köv.!!!
Én most ebből kérek szépen, nem nagyon keveset ...
VálaszTörlésNagyon tetszik, a bundás kenyér is!
Azért ezt választottam, mert hiába vagyok tortaimádó, a mazsolánál integetek :DD
Úgyhogy salátástányért hoztam :-))
Yasmine, amennyiben ezt salátának lehet nevezni :-DD
VálaszTörlésA mazsolát meg kipiszkálod :-) Vagy teszel helyette még csokit!