Bolgár útinapló: tengerre magyar!

Valahol a nyílt tenger felett igen erős szél lehetett, mert bár a szárazföldön szinte szél sem rezdült, a tenger nagyon hullámzott. Amit aztán - a tegnapi naphoz hasonlóan - kicsi és nagy, öreg és fiatal egyaránt sikítva, kacagva, prüszkölve élvezett :-)

Néha ember nagyságú hullámok érkeztek, könnyű pehelyként felkapva mindenkit testméretre tekintet nélkül, s dobtak arrébb néhány métert! Vízben repültünk :-) Szemünk-szánk-fülünk tele sós vízzel, de oda se neki, széles vigyorral vártuk a következő nagy hullámot!

Arra kellett csak figyelni, hogy a fürdőruhánk eredeti rendeltetési helyén maradjon :-))) A végén két kézzel kapaszkodtam az alsómba...

Volt egy igen-igen idős néni - karúszóval vágott neki a tengernek. Annyira helyes volt, én még ilyet nem is láttam! Egyszerre kapott el minket a víz, őt is, engem is eldobott, lenyomott, és lihegve bukkantunk fel a víz alól, majd mint két kislány, felszabadultan egymásra nevettünk :-D Kb. a nagymamám lehetett volna :-)

Itt a reggeli szokásos péksütemény: banyica bolgár szirene sajttal, a fetához tudnám hasonlítani! A tésztája továbbra is valami elképesztően foszlós...

Méltán híres a csirkelevesük (pile szupa), ami olyan, mint a mi Újházy-tyúkhúslevesünk, de a tetejére friss petrezselyemzöldet szórnak, s bolgár joghurttal habarják be.

Leves után még elnéztünk az egyik palacsintázóba a sok közül, és kaskavál+szirene sajtos palacsintát ettünk. Asszem, ilyet otthon is sütnöm kell!