Tejfel és eper

Csak megerősíteni tudom az előttem szólót :-DD Miért is kellene agyonbonyolítani egy önmagában tökéletes gyümölcsöt, mint az eper? Igaz?

Szóval szerda volt, piaci nap. Reggel munka előtt kicsattogtam, és szédülten keringtem a kőasztalok között, annyi gyönyörűség volt ott felhalmozva! Harsogóan friss, üde minden portéka, nagyon türtőztetni kellett magam!

Egy néninél káprázatos epreket láttam kis dobozkákba adagolva. Ez már igazi, házi termesztésű, szántóföldi eper - mondta a néni! Vettem is, s morfondírozni kezdtem, mivé álcázzam. Konkrétan milyen desszerté álcázzam :-)

S ekkor jött Max :-) Délután felhívott.

- Szia, megvan még az eper?

- Szia, meg bizony, most értem haza, az imént tettem le az asztalra!

- Oké! Hunyd le a szemed!

- Becsuktam!

- És most képzeld el: eper, tejföl és porcukor!

Meglepett csend után: - Juj, nem lesz belőle hasmars?

- Gondolj bele, hisz a tejföl nem más, mint tejszín! Tejszínnel meg milyen finom az eper! Mindenki csak sósan tudja elképzelni a tejfölt, pedig milyen finom édességként is! Próbáld ki!

- De édes vagy! Kipróbálom és referálok!

A beszélgetés után nem sokkal ki is próbáltam. A cukrot kihagytam, helyette csokis perecet tördeltem a rétegek közé... Működött! Nagyon is! Iszonyú finom! Abbahagyhatatlanul finom!

Felhívtam Max-ot, teli szájjal, és elújságoltam, hogy éppen most eszem a tejfölös epret, ami valami vadállat finom, egy lavórnyit meg lehetne belőle enni! És köszi az ötletet! És a figyelmet! És hogy sikerült Soma aznapi töri érettségije!

Ugye, minek is komplikálnánk agyon az életet?