Prágai útibeszámoló II.

A gyönyörű kertből mindössze néhány lépés séta volt a Várnegyed. Kapujának két oldalán őrség, feszes vigyázzállásban két rezzenéstelen arcú fiú. A vigyázz oly feszes volt, hogy még a testsúlyukat sem helyezték át egyik lábukról a másikra! Arcuk kiismerhetetlen, mozdulatlan maszk. Az összes turista odasereglett hozzájuk, melléjük állt, fotózott közelről és távolról - arcizmuk sem rebbent. Én speciel rosszul vagyok, ha vadidegen ember közelebb áll, mint fél méter :-))

Maga a Várnegyed kísértetiesen hasonlít a mi budai Várunkra. Macskaköves térburkolat, tágas tér, körben nevezetes épületek: a Szent Rókus-templom, Strahovi Kolostor, Loretói Szűz Mária-templom, Černín-palota, Hradzsin tér, Érseki palota, Schwarzenberg-palota és Sarm-palota, Toscanai Palota vagy Külügyminisztérium, Martinic-palota, Sternberg-palota a Nemzeti Galériával, Hradzsin (maga a Vár) a Szent Vitus-székesegyházzal és a Királyi Palotával, a Szent György-bazilikával és kolostorral.

Körös-körül káprázatos kilátás nyílik Prágára, az ember lába alatt terül el a város. Gyönyörű! Mindenhol szobrok, szökőkutak, szépen rendben tartott épületek, bámész turistacsoportok :-)) élükön az idegenvezetőkkel, szorgosan kattogó fényképezőgépek.

Átbújtunk egy kapun, és ott emelkedett lélegzetelállító szépségében a Szent Vitus-székesegyház! Döbbenetes méretei vannak, képtelenség róla olyan közelről "egész alakos" képet készíteni! Mesterien kimunkált, díszített, lenyűgöző épület!

Beléptünk, és csoportunk kollektíve felsikoltott az ámulattól és a csodálattól! Hatalmas katedrális, monumentális belsővel, lenyűgöző szépségű festett üvegablakokkal. A székesegyház Csehország legfontosabb temploma, cseh királyok nyughelye. Páratlan kincsek, Szent Vitus karereklyéje, csak forogtunk szédülten, mert mindent meg akartunk örökíteni, ne csak mi lássuk ezt a szépséget!



A székesegyház után megtekintettünk még néhány épületet kívülről és belülről, de ezt semmi nem tudta felülmúlni.

Szabadprogram következett :-) A csoport bevetette magát a híres-nevezetes Aranyművesek, vagy más néven Arany utcába. Belépős a téma! Jegyet kell váltani az utcába! "Bérletünk" volt a Várnegyedbe, de mindenki nagyon furcsállta.

Első pillantásom a szárnyas malacra esett, rögtön citálni is kezdtem a Bóbita c. verset :-)) Maga az utca egy keskeny sikátor, mindkét oldalán bájos házikók, mindegyikbe be lehetett menni. Az egyikben korabeli ruhák voltak, vértek, páncélok, utcai ruhák, folyosó végén brutális kínzókamra...

Az utca házacskái tömve szuvenírekkel, ajándéktárgyakkal, képeslapokkal. Volt egy boltocska, amelyben húsvéti kellékeket lehetett vásárolni, volt, amiben csak karácsonyi kütyük voltak - meglepetésre zárva volt :-))

Találkozási pontként az utca végén lévő fenékdűtő szobrot jelölte meg az idegenvezetőnk, izgultunk, nehogy eltévesszük. Hát, elég nehéz lett volna nem észrevenni :-))) Lelkesen pózolt előtte, mellette mindenki.

Utunkat a Károly-híd irányába folytattuk. Egy kis udvaron kellett átvágnunk, hogy az utcára jussunk. Az udvar közepén állt ennek a vékony, pucér fiúnak a szobra. Tessék alaposan megnézni a képet, hogy az alapjáraton sötét szobor hol csillog aranyszínben a temérdek kéz simogatásától :-DD Nem, nem a térde!

Folyt. köv...