VKF!XXIII - Olajos magvak: mogyoró és dió

A VKF!XXII. fordulóját Grenadine írta ki az olajos magvak - magvas gondolatok bűvkörében :-)

Húha, szinte sosem eszünk olajos magvakat!! Ennek két oka van: a rettentő mennyiségű kalória, mivel ha felbontunk egy zacskó mogyorót vagy pisztáciát, akkor azt ültő helyünkben meg is esszük. A másik ok: az előző esti „mogyorózás” másnap reggel visszaköszön a tükörben egy helyes, vörös pattanás formájában öröktini bőrömön :-)

Nem is kalandoztam el különböző egzotikus termések felé, hanem jó patrióta módjára a hazai pályán eveztem, a mogyoróval és a dióval kézenfogva. Mogyoró, mert a nyári lakunk kertjében van egy elképesztő méretű mogyoróbokor, s ősszel egy nagy szatyornyit szedtünk fel a tövéből. Dió, mert nagyszüleim kertjében is van egy velem közel egykorú diófa, aminek a tövéből pedig Papa szedett fel az őszön egy zsák diót :-)

Lássuk eme két csodás termés rövid önéletrajzát!

A mogyoró

Népi név: mogyorófa, magyaró, olasz mogyoró
Leírás és előfordulás: cserje vagy soktörzsű bokorfa. Sík- és hegyvidéki lomberdeinkben eléggé gyakori az előfordulása. Hatások: összehúzó (adstringens), gyulladáscsökkentő (antiflogisztikus), fertőtlenítő (antiszeptikus) és szagtalanító.

Alkalmazások: a népi gyógyászatban sebek, visszérgyulladás és aranyeres bántalmak kezelésére használják. A modern terápiákban a leveleket teakeverékek és galenusi készítmények alkotórészeként hasmenések (diarrhoea) megszüntetésére, szájüregi kórfolyamatok (például fogínygyulladás - gingivitis), aranyér (nodus haemorrhoidalis), lábszárfekély (ulcus cruris) és visszeres bántalmak (varicositas) kezelésére használják. Kozmetikai készítményekben a levelek összehúzó, fertőtlenítő, szagtalanító és sebgyógyító hatásait érvényesítik.

Ajánlott napi adagok: belsőleg 6-9 gramm levél, ill. ezzel egyenértékű kivonat. Borogatásra, szájöblögetésre 2-3 gramm levélből 150 ml vízzel készült kivonat használandó, napi több alkalommal.

Figyelmeztetések: mellékhatások és ellenjavallatok nem ismertek.
Forrás: http://www.terebess.hu/

A dió

1. Először is az íze. Ellenállhatatlan. A dió elsősorban élvezeti cikk, a legegészségesebb az összes élvezeti cikk közül.

2. Magas energiatartalma. Carmen Otegui baszk újságírónő egyenesen „instant energiá”-nak nevezte a dióbelet. 100 g dióbélben (a későbbi adatok is 100 g-ra vonatkoznak) a különböző diókban a különböző vizsgálatok szerint 649-654-686-702 kalória azonnal hasznosítható energia van. Nem kell mondani, sportolóknak, lábadozóknak, gyerekeknek ez mennyire hasznos. Az energiát a dióbél olaja tárolja elsősorban.

3. Talán túlzó az a megállapítás, de nagy vonalakban igaz, hogy a dióbél tartalmazza a legtöbb, az emberi szervezet számára hasznosítható és egészséges olajat. Túlzó lehet azért, mert nem zárhatjuk ki, esetleg előfordulhat más olajos magban aránylag több olaj, de gyakorlatilag az ismert, elérhető olajos magvak közül a diót illeti az elsőség.
Koleszterin nincs a dióban.

És ami nagyon fontos, a dióolaj összetétele! Kaliforniai adatok szerint a dióolaj 76 %-a többszörösen telítetlen zsírsav (ebből 61 % linolsav, 15 % linolénsav), 14 %-a egyszeresen telítetlen zsírsav (szinte kizárólag olajsav), és csak 10 %-a telített zsírsav (ebből 7 % palmitinsav, 3 % sztearinsav).

Miért olyan nagyon fontos ez? Mert a linolsav és a linolénsav, ami az ember zsírsavösszetételének kb. 10 %-át teszi ki, nélkülözhetetlen, esszenciális zsírsav, az emberi szervezet nem képes felépíteni, és más táplálékból, mint növényi olajból nem juthatunk hozzá.

Forrás: http://www.terebess.hu/