Megkésett (jócskán!) Márton-nap - avagy egy liba életútja I.

Történt ugyanis, hogy igen-igen jutányos áron sikerült szert tennem egy egész libára múlt hét végén. Egész liba - értsd: májával együtt!!! Rögtön elkapott a hév, libát - pláne libamájat - valamikor előző életemben ettem utoljára, kb. 10 éve :-) Zuram meg még sosem...

A madár 6 kg-os súllyal büszkélkedett, ebből 75 dkg a máj volt, s gyönyörűen megpucolva került a birtokomba. Alkatrészeire szedtem, egyes darabjait fagyra tettem, s megsütöttem a máját és a combját.

A máj sütéséhez nagy izgalommal láttam neki, még sosem sütöttem. Sok tanácsot, receptet elolvastam a témában, s a végeredményen meg is mutatkozott az "előzetes gyűjtőmunka"!

A májat előző éjszakára hideg vízbe/tejbe áztatjuk, teljesen lepje el! A hideg folyadék kiszivattyúzza a májból az esetlegesen benne maradó vért, hófehérré téve. Megtűzdeltem fokhagymával. A liba testháját tepsibe tettem, ráültettem a májat, aláöntöttem kb. 2 dl vizet, s alufólia alatt sütöttem 30 percet.

A 30 perc letelte után levettem a fóliát, s míg a víz szépen elpárolgott, a máj kívülről aranybarnára, belülről gyönyörű rózsaszínre sült, s a hájból töpörtyű lett. A zsírból kivéve, utólag sóztam. Nem mellesleg keletkezett kb. 8 dl zamatos zsír...

Minden fakszni nélkül a langyosra hűlt májat felszeleteltem, mellé lilahagymát, frissen sült foszlós kenyeret ettünk - kétpofára :-DD Sajnos a kép nem adja vissza, milyen szép rózsás volt a máj belseje...

Igen, ez pedig pontosan az, aminek látszik! Leszűrtem a kezelhető hőmérsékletűre hűlt zsírt egy üvegbe, aztán a puha kenyérrel "kitakarítottuk" a tepsit. Azért csak egy kis részlete látszik a kenyérnek, mert a másik - láthatatlan - sarkán egy óriási harapásnyom van :-DD Zuram :-DD