Szilveszterre hangolódva

Holnap szilveszter. Eltelt egy év, s átlépünk a következőbe. Hihetetlen. Zuram ilyenkor szokta elsütni kedvenc közhelyét: "Január, február - itt a nyár!" Ezt a mondatot már rezigáltan hallgatom, s láss csodát, minden évben igaza van! Egyszer csak arra ébredünk, hogy nini, tavasz van!

De most még 2008. van, abból is már csak 2 nap.

"Régi magyar hagyományok szerint a szilveszter és az új év első napjának szokásai összefonódtak. Közös célja eredendően az, hogy a következő évre egészséget, bőséget, szerencsét és boldogságot varázsoljanak.

Különösen fontos szerepet kap a zajkeltés, amelynek célja az ártó, rontó erők távol tartása a háztól. Fontos szerep jut az egészségnek és a szerencsének.

Magyar babonák:

• Egy középkori babona szerint ha nem falunk fel mindent szilveszterkor, akkor az új esztendőben sem fogunk hiányt szenvedni.

• Ne feledjük, hogy tilos baromfihúst ennünk, mert a baromfi hátrakaparja a szerencsénket.

• Sok háznál mandulaszemet vagy más apróságot főztek a lencsefőzelékbe, és az a leányzó, aki ezt megtalálta, a babona szerint férjhez ment a következő esztendőben.

• A gazdagságot többféle rétessel lehet hosszúra nyújtani. Régi szokás az egész kenyér megszegése is, hogy mindig legyen a családnak kenyere.

• Újév napján semmit ne vigyünk ki a házból, mert a hagyomány szerint „elszáll a tehén haszna.

• A hallal is jobb óvatosnak lenni, mivel folyó menti vidékeken – ezek szerint Budapesten is – szerencsét hoz (ahány pikkely, annyi pénz), máshol viszont baljós állat, hiszen vele elúszik a háziak szerencséje.

• A Dunántúl egyes részein úgynevezett tollaspogácsát sütöttek: a pogácsák közül előre kijelölték, melyik családtaghoz tartoznak, és egy-egy tollat szúrtak beléjük, majd a tollak sütés alatti sorsából következtettek az emberek sorsára. Akinek a tolla megégett, az már nem érte meg a következő tollaspogácsa-sütést.Ismert szokás volt vidéken a nyájfordítás is, a cél az volt, hogy az állatok felébredjenek és a másik oldalukra feküdjenek, így gondolták szaporaságukat biztosítani.

• Az óév és újév közötti éjszakán arra is fény derülhet, hogy ki lesz életünk párja. A népszokás szerint nem kellett hozzá más, mint néhány házilag gyúrt gombóc, amikbe gondosan belerejtették a papírra írt legkülönfélébb férfineveket. Amelyik gombóc főzéskor elsőnek feljött a víz felszínére, az tartalmazta a jövendőbeli nevét.

• Az új év első napján igyekeztek tartózkodni a veszekedéstől, házi viszálykodástól. Ugyanígy kerülendő volt mosni, teregetni, varrni, fonni, ez akár a család egy tagjának halálát is hozhatja!

• Szokás volt kora reggel friss vízben mosakodni, hogy egészségesek maradjanak. Aki reggel a kútról elsőnek mert vizet, „elvitte az aranyvizet”, és egész évben szerencsés volt.

• Ezen a napon nem szabad orvost hívni, orvoshoz menni, mert akkor betegséggel töltjük majd a következő évet."

Örömöd sok legyen, bánatod semmi,

Segítsen az Isten boldognak lenni!

Legyél mindig vidám, örülj minden szépnek,

Én így kívánok Neked Boldog Új Évet!

Forrás: Népszokások, babonaságok s a képek innen

Ne csak együnk, igyunk is!

Van egy almafánk. EGY almafánk! 20 éves a szentem. Aminek aztán ha úgy hozza úri kedve, megajándékoz minket néhány szem almával, ha pedig máshogy gondolja, egymaga kiérlel kb. 2 mázsa almát... A fát már "készen kaptuk" a házzal, akkor volt olyan 13 éves forma, elhanyagolt volt, ágas-bogas, elburjánzott.

Zuram fogta a létrát, fogta a fűrészt, és gyönyörűen megmetszette a fát. Meg is lett a jutalom: rögtön első évben 2 mázsa alma - arról az egy fáról. Az almafa bosszúja - viháncoltunk rajta, de elég hamar lehervadt a mosolyunk, mikor rájöttünk, hogy ezt az almát nem lehet tárolni, puha nyári fajta, hamar romlásnak indult.

Mit csináljunk ennyi almával? Hordtuk a szomszédoknak, hordtuk a rokonoknak, őrületes mennyiségű almás ételt és süteményt alkottam, sőt lereszelve még a mélyhűtőbe is tettünk jó néhány zacskóval.

Fiatalság, bolondság :-)) Idén is rengeteg alma termett, de tavasszal kaptunk papától 2 műanyag hordót, hogy gyűjtsük az almát - cefrének... Így is tettünk, s ősszel kifőtt belőle a pálinka, papa gyümölcsgyűjtésével együtt.

Ebből készült az idei tél nagy slágere: a mézes pálinka.

Hozzávalók 1 literhez:

• 9 dl házipálinka
• 1 dl akácméz
• 2 tk. mézeskalács fűszerkeverék

A mézet bögrébe öntöttem, hozzáadtam kb. 1 dl pálinkát, és mikróban összemelegítettem. Így a méz maradéktalanul feloldódik, s a majdani kész "műalkotás" sem lesz opálos, hanem aranylóan áttetsző. A meleg mézes keveréket hozzáöntöttem a maradék pálinkához, beleszórtam a fűszerkeveréket, üvegbe töltöttem. Hűvös, sötét helyen érleltem legalább egy hétig, naponta felrázva, hogy a fűszerkeverék zamata átjárja az italt.

Az érlelési idő letelte után aztán leszűrjük (én nem tettem, az alján továbbra is ott a fűszer), szép üvegekbe töltjük, és ha alkalom adódik, hidegen kínáljuk.

Sósat, sósat, jó ropogósat!

Nem, nem perec :-) Mert ugye perec szerepel ebben a mondókában? Csiga, két verzióban, s az egyik még a mélyhűtőben történő állomásozást is szereti!

A névnapi vendégjárásra sütöttem őket, az egyik a munkahelyre került, míg a másikat a bemelegítő röviditalok mellé rágcsáltuk - itthon.

Lássuk a munkahelyi csigát, egy egyszerű túrós alaptészta, Max csodálatos mexikói fűszerkeverékével megbolondítva. Sikert aratott :-)

Mexikói fűszeres csiga

Hozzávalók:

• 25 dkg liszt
• 25 dkg margarin
• 25 dkg túró
• ízlés szerinti só, bors
• mexikói fűszerkeverék
• tetejére reszelt sajt

A margarinból, lisztből, túróból ízlés szerinti sóval és borssal sima tésztát gyúrunk. Lisztezett nyújtólapon egészen vékonyra, kb. 2-3 mm-re nyújtjuk, és meghintjük mexikói fűszerkeverékkel. (Ennek hiányában persze legyünk kreatívak, mehet bele snidling, kapor, szárított rozmaring vagy bármilyen zöldfűszer!) Feltekerjük, mint a beiglit, és vékony, fél cm-es csigákra vágjuk. Kikent tepsibe sorakoztatjuk őket, tetejüket megszórjuk reszelt sajttal, és előmelegített sütőben aranyszínűre sütjük.

A másik is egy sajtos csiga, finom ropogós, nagyon sajtos, és rúd alakban nagyszerűen bírja a mélyhűtést! Ha váratlan vendég jön, vagy csak ennénk valamit a tévé előtt, néhány perc alatt vághatóra enged, és már sülhet is.

Ez a verzió a köztudatban lévő (hűtős) sajtos csiga unokatestvére. Kisebb és ropogósabb is. Annak idején sógornőm számtalanszor vitt hasonlót magával a főiskolára, koleszba, és sokan elkérték tőle a receptjét. Ami úgy szólt, hogy hűtőben tartogatjuk a kész tésztát, aztán vékony szeletekre vágjuk. És pont. Annyira evidens volt, hogy értelemszerűen kisütjük... Így történt az, hogy reklamáció érkezett a sütit ill. a receptet illetően, hogy valami hibádzik, mert a tészta furán puha és nyúlós, nem olyan finom ropogós, mint amit kóstoltak :-) Hja kérem, sütni elmulasztotta a kedves szobatárs, és nyersen kínálta a csigakorongokat :-))

Sajtos csiga

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 25 dkg margarin
• 1 kis pohár tejföl
• 2 tk. só

Töltelék:

• 20 dkg margarin
• 20 dkg reszelt sajt
• ízlés szerint só
• 1 mk. pirospaprika opcionálisan, csak a szín kedvéért

A tészta hozzávalóiból sima tésztát gyúrunk, s egy órára hűtőbe tesszük pihenni. Addig lereszeljük a sajtot, amit a puha margarinnal, a sóval és a pici pirospaprikával kikeverünk. Ha lejárt a tészta pihenőideje, 6 egyenlő részre vágjuk. (A kész tészta pontosan 1 kg.) Hosszúkás, keskeny téglalapokká nyújtuk őket egyesével, minden lapot megkenünk a sajtos krémmel, feltekerjük, mint a beiglit.

Innen kétféleképpen mehetünk tovább. 1: elraktározzuk a megtöltött rudakat a mélyhűtőbe. 2: egy cm-es kis csigákra vágjuk fel (vagy csak a felét, a másik fele mélyhűtőbe be) száraz tepsire tesszük (értsd: nem kell kikenni semmivel) és forró sütőben aranyszínűre sütjük.

Borzos

Mamival sütöttük, még karácsony előtt. Egy sütemény, aminek csak jót tesz az idő - egyre finomabb lesz!

Maminak nagy szerepe volt a főzés iránti szenvedélyem kifejlődésében. Hagyományos konyhát vitt, kifejezetten a húsleves-pörkölt-rántott hús szent bűvkörében - utánozhatatlanul finoman! Az a húsleves, a ropogós, mégis szaftos rántott hús... Vagy a házi tésztából készült krumplis tésztája. A süteményei...

Jövő februárban 71 éves lesz, ami önmagában még nem nagy kor, de az egészsége eléggé megkopott. Így ha meglátogatjuk őket (50 km-re laknak tőlünk), együtt szoktunk főzni és sütni - s ma már ő az én kis kuktám, nem fordítva.

A Borzos nevű kókuszos-mézes sütemény nélkül nem múlhat el náluk a karácsony.

Hozzávalók:

• 5 dkg margarin
• 15 dkg cukor
• 25 dkg liszt
• 2 ek méz
• 1 dl tej
• 2 cs. sütőpor
• csipet só

A mázhoz:

• 20 dkg margarin
• 20 dkg cukor
• 3 púpos ek kakaópor (cukrozatlan)
• 3 ek rum

• 20 dkg kókuszreszelék

A puha margarint habosra keverjük a cukorral, csipet sóval és a mézzel. Hozzáadjuk a tojást, a tejet, végül a sütőporral elkevert lisztet. Egy igen sűrű, ragacsos tésztát kapunk végeredményként, amit kikent-lisztezett tepsibe simítunk/tapicskolunk. Előmelegített sütőben kb. 25-30 percig sütjük (tűpróba!) Rácsra fordítjuk, hűlni hagyjuk.

Ha kihűlt, keskeny téglalapokat vágunk belőle.

A mázhoz nagyon gyenge lángon összeolvasztjuk a margarint, a cukrot, kakaóport és a rumot. Ha simára olvadtak, egyenként belemártjuk a süteménydarabokat (mondjuk két villa segítségével) s utána meghempergetjük a kókuszreszelékben.

Sütőpapíros tálcára sorakoztatjuk őket, kicsit száradni-szikkadni hagyjuk, majd hűvös helyen tároljuk.

Ami szentestén elmaradt

Hetekkel korábban láttam a neten ezt a receptet, Stahl Judit egy remeke. Alighogy ráböktem, hogy ez lesz a befutó szentese, azon a vasárnapon a műsorában is megfőzte, s bebizonyosodott, jó nyomon vagyok!

Aztán jött a hússal való eltelítődés és csömör :-)

De csak nem hagyott nyugodni a téma, s a hozzávalókat is megvettük hozzá. Nosza!

Szerepelt benne egy fura szó, amit előtte még sosem hallottam: gastrique. Mi is ez? Első ránézésre csak cukor és ecet - húsos fogásban... Jesszus, ezt lehet ki kellene hagyni!? Kár lett volna! A gastrique ugyanis nem más, mint egy lágy karamell valamilyen savas anyaggal - ecet, balzsamecet, bor - házasítva, mely pompásan harmonizál a gyümölcsös húsokkal.

Az eredeti recept pulykamellből készül, én pulykacombra szavaztam - nem olyan száraz, illetve köretként burgonyapürét ajánlott S.J., de nálunk a mártásos fogásokhoz jobban fogy a rizs.

Pulykacsíkok vörösboros-mazsolás mártással

Hozzávalók:

• 60 dkg pulykacomb filé (vagy opcionálisan pulykamell)
• só
• bors
• 1 tk. kakukkfű
• vaj és olaj a sütéshez

A mártáshoz:

• 15 dkg mazsola
• 3 dl (száraz) vörösbor
• 3 dl víz
• 3 ek szójaszósz
• 1 fej vöröshagyma
• 1 kk. őrölt bors

A gastrique-hoz:

• 0,5 dl víz
• 10 dkg cukor
• 3 ek balzsamecet

A mártással kezdjük. A vöröshagymát finomra vágjuk, kevés olajon puhára pároljuk. Felöntjük a vörösborral, a vízzel, hozzáadjuk a szójaszószt és a mazsolát, majd 25-30 percig lassú forrásban tartjuk, fedő nélkül!

Míg a mártás fő, vékony csíkokra vágjuk a pulykahúst. Egy tálban összekeverjük ízlés szerinti sóval, őrölt borssal és a kakukkfűvel, hogy minden egyes húsdarabot érjenek a fűszerek. Egy mélyebb serpenyőben összeolvasztjuk az olajat és a vajat, és a húst két részletben, adagonként 8-10 perc alatt barnára sütjük.

A gastrique. A cukrot simára keverjük a vízzel, majd keverés nélkül, erős lángon kb. 10-12 perc alatt sötét karamellé melegítjük. Ekkor lehúzzuk a lángról, és nagyon óvatosan hozzáadjuk a 3 ek. balzsamecetet. Vigyázat, pattog, spriccel! Az ecetes karamellt visszatesszük a tűzre, újra folyékonyra melegítjük, majd beleöntjük a boros-mazsolás szószba. Megkóstoljuk, egészen kicsi sóval és tetemes mennyiségű őrölt borssal ízesítjük. Botmixerrel pürésítjük, de csak annyira, hogy azért a mazsolaszemek rusztikusan, haraphatóan megmaradjanak benne!

A megsült pulykacsíkokat visszalapátoljuk abba a serpenyőbe, amiben kisütöttük őket, ráöntjük a mártást, és összeforrósítjuk. Párolt rizzsel tálaltam, s a maradék bor is gazdára lelt utána :-)

Szenteste - szent vacsora :-)

A hagyomány és én nem vagyunk nagy barátok - ahogy ezt már Nemisbéka által meghirdetett versenyen is elkottyintottam. Nálam a hagyomány = kötelező valami, de biztos, hogy az én készülékemben van a hiba.

Ha az ember lányát ráadásul úgy hívják, ahogy engem, közvetlenül a karácsonyt névnapi eszem-iszom előzi meg. Idén meglehetősen szorosra sikerült az időbeosztás, valamint a család megvendégelése - egymás kezébe adták a kilincset a családtagok :-)

S mivel nálunk mindenki maximálisan húsevő, torkig telítődtünk mindketten a húsételekkel. Így esett meg az a "csúfság", hogy a már hetekkel előtte gyönyörűen eltervezett karácsonyi menümet egy tollvonással nagyvonalúan áthúztam, az alapanyagok a mélyhűtőben fagyoskodnak, s fél óra alatt összedobtam egy isteni szent vacsorát :-)

Sült lazac almás burgonyával


Hozzávalók 2 személyre:

• 4 db lazacpatkó
• 6 db közepes burgonya
• 2 db nagyobb alma
• 1 fej vöröshagyma
• só, bors, kakukkfű
• vaj és olaj a sütéshez

A burgonyát, almát és a vöröshagymát meghámoztam. A burgonyát és almát hasábokra, a vöröshagymák vékony cikkekre vágtam. Egy tűzálló tálban összekevertem 2 ek. olajjal, sóval, borssal és ízlés szerinti kakukkfűvel. A tálat a saját tetejével lefedve forró sütőbe toltam 30 percre.

Közben a lazacszeleteket besóztam, enyhén megborsoztam, majd vaj és olaj keverékén lassú tűzön rózsaszínűre sütöttem.

És ennyi! Egyszerű, de nagyszerű, a köret különösen finom ízkombináció volt a puritán lazac mellé! Az utolsó falatig elfogyott!

Ajándék

Ajándék


"Ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten,
magam, magam."

Mondja a költő.

Ajándék, mondom én, mellyel megleptek... Nem születésnapra, karácsonyra.

Max-tól kaptam e blogot ajándékba, kivel számtalan VKF-en szerepeltünk már közösen, engem társszerzőként feltüntetve. S kivel régóta beszélgetünk napi szinten Morzsafalván, mesélünk az életünkről, a mindennapokról, s természetesen arról, ki milyen finomságot főzött aznap. S kivel novemberben végre volt alkalmam személyesen is megismerkedni :-))

Itt is szeretném megköszönni a segítségét, a barátságát, az önzetlen jóságát!

Karácsonyra kaptam, ezért úgy gondoltam, karácsonykor veszem birtokba. Mivel már durván egy hete tudomásom van róla, ezért az elején lesz némi időbeli ugrálás receptek és bejegyzések között, hiszen elkezdtem a gyűjtőmunkát :-) Nálunk a december vége sűrű vendégjárást, sütés-főzést jelent - a karácsonyon felül.

Kedves Barátaim, kedves Olvasó - boldog karácsonyt! Üdvözöllek a blogomon, üdvözöllek a konyhámban!

Boldog karácsonyt!

Szerintem megérdemled:-)